Track again

Lassan, de haladok a lánctalppal. Meglepően jól néz ki, még az eredeti lánctalp fotóival összehasonlítva is rendben lévőnek tűnik. Végre valami, amit nem kell módosítani ezen a huncut kis Academy készleten.
Slowly but surely the track is taking a form. Compared to photos of original Stuart tracks it looks all right. At least one thing that is done well by Academy :)

Trackin' all night...

A szemenkénti lánctalp a világ kevés csodája közül az egyik. És a világ legkib.szottulunalmasabb dolgainak listáján is benne van a top3-ban, másfél óra alatt sikerült másfél keretnyi lánctalpszemet levagdosni és megpucolni (utóbbi művelettel kapcsolatban vannak kételyeim, hogy szükséges-e, de jobb a bizonyos pucolás, mint a bizonytalan randa lánctalp végeredménynek). Közben az unalmas munkanapokat kihasználva keresés folyik a megfelelő pihenő pózban lévő amerikai harckocsizófigura után, és jó lenne fotókat találni a Makin-atollról, hogy ne lőjek nagyon mellé az aljnövényzet kialakításakor. Ezek vannak, csupa izgalom :)

Well, this separate track thing is looking good but making it is a big pain and a huge waste of time (and nerves). The kit has four sprues containing the track links and the connectors and after one and half hour of cutting + cleaning I only finished one and half sprues. Boring, boring, boring... but I hope will look OK. Some horrific view, the sprues:


In the meantime the search for the figure continued. I'm just learning about US uniforms and scanning through all the figure-selling webshops to find the perfect figure. I plan only one tanker in relaxed pose drinking/eating/reading/sleeping after the battles on Makin atoll. And looking for pictures on the terrain + vegetation on Makin to build up the base.

To buy or not to buy?

Ellenállhatatlan kényszert érzek az online vásárlásra, konzultálnom kellene a pszichológusommal, alighanem. Na jó, annyira nem vészes a helyzet, mint elsőre gondolnánk, de azért bizsereg az ujjam a "Buy" gomb felett álló kurzornál... Hogy mit? Nos, néhány Hornet fej- és kézkészlet, néhány Masterbox és Miniart figuraszett, egy kis rézmaratás diorámákhoz (növények, sisak-belsők és szíjak), szóval csupa olyan dolog, amire a következő pár évben garantáltan semmi szükségem nem lesz, hehe. De hát a shopping hatalma, ugye. Egyelőre hősiesen ellenállok a késztetésnek, és célokat tűzök ki, amik teljesítése után esetleg, hangsúlyozottan esetleg rendelek majd valamit. Ilyen cél például, hogy legyen már 2010. Idén már nem akarok több pénzt makettezésre elszórni. Jövőre pedig már nem lesz rá érkezésem :) Se energiám.

Fehér belső - White interior

Elő hát a festékszóróval, és fújjuk fehérre a belső teret, mint tette ezt az amerikai hadsereg általában a járművek belsejével. Előtte Tamiya szürke alapozó, egyrészt mert sok a réz, és tapadjon az a festék, másrészt hogy egyenletes legyen a fehér, harmadrészt a sötétzöld alapon alig akart fedni a nyavajás festék a próba során. Első körben Vallejo Model Air volt a próbálkozás tárgya, ez azonban elég hamar elvérzett, úgyhogy végül a Gunze fehér festékével oldottam meg a problémát. Miután a fehér festékkel elégedett voltam, következett a koszolás. Dzsungelben harcoló járműről beszélünk, nem túl öreg (max egy éves) példányról, úgyhogy nem akartam túlzásba vinni az elhasználtságot, lepattogzás minimális, inkább kosz (por, vagy esetleg sár?). Beragasztottam a helyére a mű-lőszereket és a lőszertárolók fedelét is. Gyártottam még egy kis kiegészítőt is, inkább csak kísérletképpen, hogy mit lehet kihozni az itthoni nyomtatóból. Hát egészen meglepődtem, viszonylag pofás (bár még mindig a valóságosnál nagyobb) K típusú ellátmányos kartont sikerült összehozni. Megy is a tankba bele, jól.
A tank lassan kész, bár az eredeti tervet, hogy még idén befejezzem, azt hiszem, felejthetem. A lánctalp önmagában egy hetet el fog vinni, az biztos, ugyanis szemenkénti (a gyári vinil nem tetszik, bár részletes, de a hátsó futómű megberhelése miatt félek, hogy nem bírná a vinil összeragasztásakor keletkező feszültséget). Az viszont már biztosnak tekinthető, hogy ha idén nem is, de Norbert megérkezése előtt készen leszek vele. Március végétől új idők kezdődnek, ami gyaníthatóan makettezési szokásaimat és szabadidőmet is gyökeresen át fogja alakítani. De erről majd akkor, ha eljött az ideje :)
A fentebb vázolt makettezési tevékenységről készült fotók pedig alant:

Let's spray white. Well, I'm quite lazy so just in few words I try to summarize the Hungarian text above. After painting the white interior, I weathered it with light brown filter, some Mig-pigments (various colors) and burnt sienna pinwash. Made the MG ammo boxes and some home-made rations box as I try to finish the interior to look quite "busy". I plan to start the tracks this week though I still don't know the answer to the question: "When?" :)

Kicsit le vagyok maradva a publikálással - ilyen is ritkán van, jobban haladok a makett építésével, mint ahogy meg tudom osztani azzal a napi kettő olvasóval, aki véletlenül idetéved, és nagy eséllyel csak a google "botja" :) A lényeg, hogy még most sem a legfrissebb állapotot mutató képeket teszem fel, hanem a Browning lőszerheveder megoldását a 37-es löveg felett, és a külső üzemanyaghordók tartószerkezetét. Utóbbi már javítva lett, a jobb oldalon ugyanis van egy fogantyú, amitől a hordó nem fért volna oda. Levágtam, és mérethelyes fogantyúval pótoltam, rézdrótból. A való világban pedig már készen vagyok a fehérre fújt belső résszel, sőt a koszolás-koptatás is igen előrehaladott állapotban van.
I'm late in publishing the progress and this is really not a common situation. I build faster than sharing the pictures with the public. Public means those 2 readers per day including google bots, of course. :) These pictures show the weekend status. I built the Browning "feeder" bridge over the 37mm main gun. Also built the outer fuel drum holder mechanism (they were carried on long roads BEFORE the battle and with a short move the drums were dropped before fighting to avoid ugly fire damages...) IRL I painted the interior and the weathering is in progress as well.

I miss you, Military Modelling

It seems that the Hungarian Post (or maybe the Royal one?) lost my last issue of Military Modelling. I wait for a few more days (nobody will care during the holiday) and will write an inquiry to the publisher for another copy of the magazine.
My suffering was relieved by a little box from Hong-Kong. The long awaited Vallejos (five colors and a metallic medium) and the Alclad Gloss Black arrived. :)

Gyönyörű - Beautiful

Ismer ennél szebb időjárást bárki? Hát nem egyértelműen makettezésre való? :)
Really good weather for modelling, isn't it? I like it. A lot.

Géppuska - Machinegun

A géppuskához az Aber csöveit és az Eduard kiegészítő "bigyóit" használtam fel, egész tűrhető eredménnyel. Az ágyú és a coax géppuska összeszerelése után az egészet beragasztottam a kosárba, majd később elgondolkodtam azon, hogyan is fogja ez a lépés megkönnyíteni a festést. És arra az eredményre jutottam, hogy sehogy. De már nem szedem szét, szenvedjek csak. Javítottam valamicskét a lövegpajzson (ha így hívják ezt az alkatrészt egyáltalán) is, mert az Academy eléggé eltúlozta az öntési minta egyenetlenségét. A másik alkatrészre pedig szegecseket tett, habár azon nem voltak szegecsek az M3A1 változat esetében (mert heggesztették, ugye...).
The machine gun was updated with Aber barrel and Eduard "stuff", and the result turned out to be quite pleasing. The main gun and the coax MG was glued together and later to the turret basket. I was thinking about how it would make the paint job easier. And found the answer: it was a stupid step but I leave it and suffer. :) I corrected the gunshield (is it the name of that part?) because Academy had little bit over-done the casting texture and put bolts on the other part however in real life that was welded to the turret.

A torony megint - The turret again

Szerencsés ember vagyok, mert két egymást követő napon is tudtam időt szakítani a makettre, nem túl nagy örömöt kiváltva otthon. A belső térről sajnos nem sok információm volt, egy-két fénykép, de egyik sem igazán használható. Így aztán inkább az Eduard tervezőire bíztam magam, és beépítettem, amit ők mellékeltek fotomaratás formájában. A kosár alsó fele a lustaságom áldozata lett, a padlólemez pereme hipervastag, rézlemezből kellett volna helyette csinálni egy szebb és méretarányosabb darabot, de ez elmaradt. Hasonló csere illette volna a padlólemez és a gyűrű közötti tartóelemeket is, de az is maradt a gyári verzió. A torony "plafon" részén a kilökőtüske nyomokat nem csiszoltam le, mert semmilyen szögből nem lesznek láthatók, viszont kényelmetlen lett volna hozzájuk férni.
I'm a lucky one with two consecutive days of modelling - though my wife was not really happy on my luckiness. I progressed with the turret - without really useful information. I had few pictures of the interior but they were hardly useful so I trusted the engineers of Eduard and used the PE parts they provided. I was too lazy to change the turret basket's too thick parts to more realistic brass ones. It's possible I will be sad about that later but never mind. The roof of the turret had quite ugly pin-marks but they were left untouched because they won't be visible on the finished model.




Szöszmötöltem egy keveset a torony külső felével is, lecseréltem a légvédelmi géppuska tartót némi réz és műanyag pótlásra. Előtte persze putty segítségével eltüntettem az eredeti rögzítésére kialakított két mélyedést. A gyárinál jóval szebb lett a végeredmény.
Working on the outer turret: changed the AA machine gun mount to the Eduard parts. Some putty was used to eliminate the holes of the original part. Quite pleased with the result.

Elhatározás - Decision

Mivel elsősorban makettezés a téma, és mivel én magam is igen hálás szoktam lenni ha anyag gyűjtése közben valami hasznos blogra akadok, ezért elhatároztam, hogy a fontosabb bejegyzések, és az építés-festés-miegyéb posztok bilinguálisak lesznek. Hátha valaki hasznosnak találja majd ezt a blogot. Túlzott önbizalom, mi? Nem tükörfordítás, de a lényeg a magam korlátozott angoltudásának megfelelően benne lesz.

As this blog is mostly about model-building and I am always grateful when I find useful blogs on the web, so I decided to continue in bilingual form. At least the most important posts about building, painting, etc. Maybe someone finds it useful someday. Over-confident, eh? It won't be a loan translation but will contain the substance as far as my English knowledge allows it.

Torony, első lépések...

Nem történelmi látványosság, nem is kilátó, hanem a Stuartot folytattam ma délután/este egy kicsit, amíg Drágám gyümölcskenyeret sütött, ami nem mellesleg igen jól sikerült. Amióta megcseréltük a háló és a nappali funkcióját, azóta a makettezés teljesen elzárt világ lett, így nagyban nehezítve az itthoni kommunikációt. De hát makettezni muszáj. Mondjuk kommunikálni is.
Na de a lényegre: putty került a külső géppuskatartó gyári (rosszul elhelyezett) kijelölt "mélyedésébe", majd maratásból készítem el az új (és a valódira hasonlító) állványt. Ezen kívül helyükön az oldalsó pisztoly-portok, és a két periszkóp is. Az egyiket készítettem el nyitott állapotban, a másik nem mutatott jól, így az maradt csukva, meg amúgy is fő a változatosság, nemdebár. A lövegre felragasztottam az irányzószerkezetet (nem nagy durranás, egy darabból készült), és elkészítettem a "koax" géppuskát, de egyelőre nem ragasztottam helyére, mert külön szeretném majd gunmetal színre fújni (a másik három géppuskával, és még a pasta-panzerről is hiányzik a Breda géppuska, az is festésre vár, de lassan elérem a kritikus mennyiséget, és lefújom őket). Az mondjuk még nem tiszta, hogy ha helyélre ragasztottam, akkor a külső felületek olívzöldre fújásánál hogyan maszkolom (letörés veszélye nélkül) külön a géppuskacsövet... De ezen még ráérek basszuskulcsozni. És a képek, most más beállítással, középre erőltetve.

A második napon...

Két napos számvitel tréningen vagyok túl, az agyam egyetlen zsibbadt csomó, és méretes koponyám valamelyik hátsó zugában reszketve várná a folytatást, de nincs folytatás, ennyi volt. Traumatikus frissítése volt az egyetemen tanultaknak, olyasmi, mint a sci-fi (vagy CIA agymódosítós) történetekben az emlékprogramozás: egyetlen sűrű, vibráló képsor, amiben benne van néhány év emlékanyaga. Körülbelül úgy is érzem magam, mint egy agymosás, vagy legalábbis egy laza délutáni elektrosokk után.
Bütyköltem egy keveset a sablonon, szürke lett, és tettem képet a fejlécbe, hogy sugározzam a makettes jelleget. Közben töprengtem és lefektettem az alapszabályokat: magánéletről nem nyilatkozom, az a mi kis családi titkunk, makettéletről annál inkább, esetleg (és fontolgatás alatt az új blog nyitása ezügyben) "szakmai" filozófia és elmélkedés külön vonalon, szigorúan szakmaiatlanul, az általam (is) lefektetett ökonómiai bulvárirányzat sodrása mentén.

Kezdjük...

Első bejegyzésként vala a sötétség, egy kellően gusztustalan barnás háttér (nagyon gyenge volt a felkínált blogsablon felhozatal) és némi tanácstalanság, hogy tulajdonképpen magyarul és/vagy angolul írjam ezt a blogot, mely elsősorban a "nagyok" blogjainak mintájára ("nagyokat" lásd később link-lista formájában valahol a közelben) készül, hogy éppen aktuális makettügyi bonyodalmaimat krónikásként meg is énekeljem.
Most pedig ma esti ügyködésem eredménye, az M3A1 Stuart lövegének első lépései. Legyilkoltam a műanyag csövet (ami amúgy nem volt vészes, kicsit sorjás, de tényleg csak kicsit) és helyére az Eduard fém csövét ragasztottam (a tartó-bütyök helyének kifúrása izgalmas volt, mivel az anyag szélétől kb fél milliméterre kellett fúrni, kézzel, hogy el ne szúrjam. Aztán a maratott kiegészítők óvatos felragasztgatása kezdődött, de most pár nap szünet. A képek pedig...