Két napos számvitel tréningen vagyok túl, az agyam egyetlen zsibbadt csomó, és méretes koponyám valamelyik hátsó zugában reszketve várná a folytatást, de nincs folytatás, ennyi volt. Traumatikus frissítése volt az egyetemen tanultaknak, olyasmi, mint a sci-fi (vagy CIA agymódosítós) történetekben az emlékprogramozás: egyetlen sűrű, vibráló képsor, amiben benne van néhány év emlékanyaga. Körülbelül úgy is érzem magam, mint egy agymosás, vagy legalábbis egy laza délutáni elektrosokk után.
Bütyköltem egy keveset a sablonon, szürke lett, és tettem képet a fejlécbe, hogy sugározzam a makettes jelleget. Közben töprengtem és lefektettem az alapszabályokat: magánéletről nem nyilatkozom, az a mi kis családi titkunk, makettéletről annál inkább, esetleg (és fontolgatás alatt az új blog nyitása ezügyben) "szakmai" filozófia és elmélkedés külön vonalon, szigorúan szakmaiatlanul, az általam (is) lefektetett ökonómiai bulvárirányzat sodrása mentén.
2 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése